Történetek kedvencekről

Állattulajdonosok igaz történetei arról, hogy milyen az élet a cukorbeteg kedvencekkel > Fran és Zak

Zak – egy, az „életnagyságúnál nagyobb” személyiséggel rendelkező törpe schnauzer – tökéletes társa volt a Texas állambeli Mesquite városában élő Fran Steppsnek. Zak, aki egész addigi életében egészséges volt, azzal töltötte napjait, hogy Fran többi schnauzerét gardírozta, apportírozott és készleteket halmozott fel kedvenc rágókáiból.

2003 októberében Fran azt vette észre, hogy Zak a szokásosnál több vizet iszik, de nem ijedt meg, mert Zak amúgy is folyton éhesnek vagy szomjasnak tűnt. Fran csak akkor jött rá, hogy valami nincs rendben, amikor a mindig szobatiszta Zak a kanapéra pisilt. Ekkor elvitte a kutyát az állatorvoshoz, aki néhány vizsgálat elvégzését követően felállította a cukorbetegség (diabetes mellitus) diagnózisát és naponta adandó humán inzulint írt fel a kutya számára a vércukor-koncentráció szabályozása érdekében.

Noha egy teljes éven át kapta a humán inzulint, Zak vércukor-koncentrációját a kezelés nem szabályozta megfelelően, Fran pedig jól látta ennek a kutyája életminőségére gyakorolt hatásait. Mivel Zak az eleségből nem tudott hozzájutni a szükséges energiához, testsúlya 12 kg-ról 8 kg-ra csökkent. Görcsrohamok is gyakran jelentkeztek nála. A korábban félelmet nem ismerő Zak csüggedtté, levertté és a gazda társaságát túlzott mértékben keresővé vált.

„Zak elvesztette érdeklődését minden olyan dolog iránt, amely része a minőségi életnek” – magyarázza Fran. „Nyilvánvaló volt  számomra, hogy a kutya levert… a személyisége drámai mértékben megváltozott.”

Mivel egyre jobban nyugtalanította kutyája állapota, Fran elhatározta, hogy internetes kereséssel próbál többet megtudni a betegségről. A kedvenc állatok cukorbetegségével foglalkozó „chat-fórumon” hallott először a sertésinzulin-cink szuszpenzióról, amelyet kifejezetten kutyák – és nem emberek – számára állítottak elő. Fran beszélt állatorvosával, aki beleegyezett az inzulinkezelés megváltoztatásába.

Zak vércukor-koncentrációja stabilizálódott, állapota pedig szembeötlően javult. Fran egykor oly magabiztos társa fokozatosan visszanyerte egészséges testsúlyát, a görcsrohamok pedig abbamaradtak. Nemsokára Zak már újra az a dinamikus „izomköteg” volt, amelyre Fran olyan jól emlékezett.

Az inzulin naponkénti beadása mellett Fran most naponta kétszer, etetés előtt ellenőrzi Zak vércukor-koncentrációját egy vércukorszintmérő és vizeletvizsgálati tesztcsíkok alkalmazásával. Nagyon odafigyel a kutya diétájára, és az „emberi táplálékok” közül csak főtt csirkemellet ad a kutyának, azt is csak alkalmanként. Fran arról is gondoskodik, hogy 11 éves társát az állatorvos rendszeresen megvizsgálja, és hogy Zak sokat mozogjon. Emellett „rengeteg szeretetet és kényeztetést” is ad a kutyának.

A cukorbeteg kutyájuk miatt aggódó gazdikat Fran arra bátorítja, hogy tudjanak meg a lehető legtöbbet a betegségről, emellett pedig keressenek olyan állatorvosokat, akik tapasztaltak a cukorbetegség kezelése területén és nyitottak a különböző kezelési lehetőségek kipróbálása iránt.
„Nekem valami olyasmire volt szükségem, ami Zak esetében működik” – mondta Fran. „Biztos vagyok abban, hogy Zak meghalt volna, ha nem váltunk inzulint.”

Fran továbbra is nagyon hisz a kiterjedt kutatómunka értékében. Tanácsa: „Soha ne hagyd abba a tanulást!”
Pet Stories Zak